2025.
február 14.

Elhunyt Dr. Szathmáry Sándor teológus professzor

Szeretettel emlékezünk Dr. Szathmáry Sándor professzor úrra (1929–2025)

Főiskolánk tisztelettel, szeretettel és hálával emlékezik Őrá, aki 2006. október 1-től 2023. május 24-ig főiskolánk Újszövetségi Tanszékének a vezetője volt, ezen kívül az Újszövetségi kortörténet című tárgyat is oktatta egészen 2015-ig. Előrehaladott életkora ellenére mindig eljött Miskolcról Biatorbágyra, hogy megtartsa óráját. (Az utolsó években már felesége is elkísérte, amiért külön köszönettel tartozunk neki is.) Előadásait mindvégig fiatalos lelkesedéssel tartotta meg. Bizonyságtételét áthatotta az Isten Igéje iránti tisztelet, szeretet. Érzékelhető volt, hogy öröm számára hirdetni az evangéliumot bármikor, bármilyen formában, keretben. A hallgatók éppen ezért igen értékelték és szerették óráit.

Főiskolánk első akkreditációja alkalmával (2000-ben) még az volt a rend, hogy az intézményeknek kellett belföldi és külföldi szakértőt javasolniuk az akkreditációs látogatóbizottságba. Belföldi szakértőnek őt kértem fel, és ezt a feladatot azonnal, szívesen elvállalta. Megtisztelő volt ez számunkra, hiszen ő elismert szaktekintély, teológiai professzor, a Református Doktorok Kollégiumának főtitkára volt, mi pedig egy kicsi, alig néhány éve működő főiskola. Felejthetetlen számomra az a nyilatkozata, amit az akkreditációs vizsgálat lezárulása után nekem tett: „Ami Isten országát építi, azt én támogatom. Ez a főiskola Isten országát építi, ezért én szívvel-lélekkel támogatom.”

Érdemes megemlíteni, mi volt az előzménye annak, hogy őt kértük fel belföldi szakértőnek az említett, első akkreditációnál. Egy közös diák révén, aki az ő miskolci kurzusának és főiskolánk levelező tagozatának is hallgatója volt, eljutott hozzá az általam írt, A boldogság törvénye című könyv. Ennek nyomán hívott fel telefonon, és meghívott egy beszélgetésre. Ennek során elmondta, hogy egyetért azzal, amit e könyvben olvasott, különösképpen is azzal, hogy az Újszövetségben is szerepe, pozitív jelentősége van a törvénynek az evangélium mellett, illetve azzal összefüggésben.

Másik kapcsolópont is volt teológiai felfogásunk között. Ő a Barth Károly által indított „platoniatlanítási program” egyik úttörő képviselője volt a magyarországi teológusok körében. Vallotta, hogy a „természettől fogva halhatatlan lélek” fogalma idegen forrásból, a platonizmus és az újplatonizmus révén került be a keresztény teológiába és közgondolkodásba, mégpedig masszívan, noha a Szentírás kijelentéseivel összeegyeztethetetlen.

Főiskolánk folyóiratának a 2008/3-as számában ezen a címen jelentette meg Roland de Pury egyik írását: „A lélek halandóságáról”. Ő maga bevezető sorokat is írt a cikkhez, amelyből az alábbi részleteket idézem:

„Ezt a kifejezést, hogy ’a lélek halandó’ ritkán használjuk. Ebben a formában én még nem találkoztam vele olvasmányaim során. Első pillanatra talán meg is lehet ütközni rajta. Hogy az ember, aki szarx és pszüché, halandó, ezt természetesnek tartjuk, és szoktunk beszélni a test halandóságáról is. Itt azonban megállunk, pedig ezzel csak féligazságot mondtunk ki, hiszen a lélek sem rendelkezik örök szubsztanciával, vagyis szintén alá van vetve a halandóságnak.

Gondoljunk csak arra, amit Jézus mond, amikor így szól: „Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” (Mt 10,28) Hasonló Jézus szavainak az értelme, amikor a feltámadásról beszél: „Akik méltónak ítéltetnek…, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban…, meg sem halhatnak többé.” (Lk 20,35–36)… Addig azonban az ember és maga a lélek is – hiszen csak test-lélek emberről beszélhetünk – halandó. Ezt fogalmazza meg Pál apostol is, amikor a halottak feltámadásáról szólva, ezt mondja: „…Amikor ez a halandó halhatatlanságba öltözik…” (1Kor 15,54) Az emberről beszél, és egészen lapidárisan csak így említi: „halandó”. Ebben a test és a lélek egyaránt benne van.” (Sola Scriptura teológiai szakfolyóirat, 2008/3. 25.)

Isten kegyelme nyilatkozott meg a professzor úr iránt abban, hogy bár ritka magas életkort, 96 évet ért meg, szellemi ereje, frissessége nem fogyatkozott meg. Sokat olvasott, fordított, szinte az utolsó percig.

Szeretettel emlékezünk rá, Isten vigasztalását kívánva családjának:

Dr. Vankó Zsuzsanna, a főiskola korábbi rektora

  1. február 13.

 

Vissza az összes hírhez